14. fejezet - Miden megoldódni látszik

Daniel Somerhalder.

Az éjszaka kegyetlenül lassan telt el. Nem tudom mi lesz velem, ha nem találjuk meg őket időben. A lányom és Malia mindennél fontosabb számomra. Szóval, ha megtudom, hogy ki rabolta el, nem fogja elfelejteni, amit kapni fog tőlem. Mivel még korán reggel van, így úgy gondoltam a húgomat hagyom aludni. Szegény, neki sem volt felhőtlen éjszakája. Nem elég, hogy elrabolták az unokahúgát, még a pasija is dobta. Akivel szintén lesz egy kis elszámolni valóm. Mi az, hogy eljegyzés után meghátrál, és egy magyarázat nélkül eldobja magától a húgomat?! Nagy hibát követett el, ugyanis nála jobb nőt sehol nem fog találni. Nem lesz még egy ilyen nő, aki ennyire törődik az emberrel, és bármire képes lenne a szeretteiért. 

Csináltam kávét, hogy legalább attól megnyugodjak. De sajnos nem sikerült. Kiültem a teraszra, hogy friss levegőt is szívjak. Mire megszólalt a telefonom, és benne Emilivel.

- Korán van még ahhoz, hogy felidegesíts!-szólaltam meg morcosan.

- Tudom hol a lányod!-erre a mondatra felpattantam a székből.

- Ki vele, hol vannak!-kiabáltam.

- Téged kérlek cserébe. De ha szeretnéd tudni, én voltam az aki elrabolta őket. És tudod, hogy miért?  Mert nem fogom végig nézni, ahogy te és az a ribanc együtt lesztek!

- Azonnal áruld el, hogy hol vannak!

- Elárulom, de cserébe téged kérlek, és egyedül gyere!-erre letettem a telefont, és nem sokkal később sms-ben értesített, hogy hol vannak. Azonnal elindultam volna, csak Candice pont hallotta, hogy beszéltünk.
- Ugye nem?

- Hogy nem hallottam e az egészet? De! Pont hogy végig hallgattam. Ugye nem leszel olyan idióta, hogy fogod magad és egyedül oda mész?

- Értsd meg, a lányom és a szerelmem élete a tét.

- Én ezt pontosan jól értem. És segíteni fogok. Küldesz egy sms-t ha ott vagy, én pedig közben elmegyek a rendőrökhöz, akikkel pillanatok alatt ott leszünk!-ezt pillanatok alatt megbeszéltük, és igen igaza van. Egyedül azért még sem mehetek oda. Elindultam, és a cím egy félórányira volt tőlem. Kiszálltam a kocsiból, és Emily már ott fogadott.

- Elmondanád végre hol vannak?

- Türelem! Először is tudnod kell valamiről.

- Tudom, hogy terhes vagy. Mikor pakoltam a cuccaidat tegnap megtaláltam a tesztet.
- Akkor tudod, hogy hamarosan hárman leszünk. Csak azt kell tenned, hogy végre elküldöd melegebb éghajlatra a drága barátnődet.-majd megmutatta hol vannak. Malia egy székhez kötözve, a lányom pedig egy matracon aludt. Hihetetlen, hogy ezt képes volt megtenni. Én pedig csakis magamat hibáztathatom. 

- Malia! Jól vagy?

- Igen, most hogy már itt vagy, teljesen jól vagyok.

- Daniel! Mond el neki, hogy nem fogsz vele maradni!-erre megjelentek a rendőrök, és hála istennek véget ért ez a szörnyű nap. Candice-nek hála, hamar lezárhatom ezt az egészet. Maliat és a lányomat elvitte a mentő, akik közben megérkeztek. Most már csak egy kiadós pihenésre egy felejtésre van szükségünk.

*Pár nappal később*

Eltelt néhány nap, és azt kell mondanom elég nyugodtan telt. Malia már jobban van, a lányom pedig egyáltalán nem emlékszik semmire, hála égnek. 

- Daniel, gondolkoztam, és arra jutottam, hogy szeretném megtartani ezt a babát. Igaz, hogy Matté, de nincs szívem bántani őt.

- Tudod, eddig arra vágytam a leginkább, hogy kötődj ahhoz a szeméthez, de most már belátom, hogy ő is vigyázott rád. És felneveljük ezt a babát is. És megígérem, sem ő sem a lányom nem fog hiányt szenvedni semmiben sem. A lényeg, hogy most már mellettem vagytok, és vigyázni tudok rátok.- majd megcsókoltam.

És elmondtam neki, hogy amíg ő próbálta elfelejteni a pár nappal ezelőtt történteteket, én felkerestem egy ügyvédet, hogy minél előbb elválhassak Emilytől. Hála istennek, ez hamar le fog zajlani, ugyanis Emily nem volt beszámítható állapotban, sőt szakember segítségére is szüksége van, akit rendszeresen megkap a börtönben. Ma pedig úgy döntöttem, utoljára még látnom kell, és el kell mondanom neki, hogy elválunk. Ezért megkértem Candicet vigyázzon addig Maliara és Caroline-ra, hogy én nyugodtan el tudjak menni és beszéljek vele utoljára. Ez meg is történt. Be is engedtek hozzá.

- Örülök, hogy eljöttél.

- Nem csevegni jöttem, hanem csak azért, hogy elmondjam: válunk! Beszéltem a napokban egy ügyvéddel, és mivel szakember segítségére van szükséged, hamar bele egyeznek majd a válásba.

- De nem teheted ezt, hiszen terhes vagyok!

- Amint a baba megszületik, hozzám fog kerülni.

- Hogy te és az a ribanc neveljétek fel? Na azt biztos hogy nem fogom hagyni!-majd felállt, és kérte az őrt, hogy engedje vissza a cellájába. Ezen is túl vagyunk, és nagyon remélem, hogy most már minden rendbe jön. 

Este még beszélgettünk Maliaval és Candive-val a jövőt illetően. Szükségem van a húgomra, mert legalább ő kézben tudja tartani a dolgokat, amiket én nem. És persze azért is, hogy rá is tudjak vigyázni. Miután a szüleink nem élnek, csakis én vagyok neki, és nekem is csak ő van. És közben megszólalt a telefonom is.

- Igen tessék?- szólaltam bele, és Emily ügyvédje szólalt meg a telefonban.

- Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de muszáj tudnia. Emily öngyilkos lett. És sajnos nem tudták már megmenteni!- megfagyott bennem a szó, és csak álltam, miközben a lányok csak néztek rám. Emily terhesen öngyilkos lett, és csak azt bánom, hogy nem tudtam elmondani neki, hogy mennyire sajnálom azt, hogy sosem szerettem őt. És azt, hogy mennyire haragszom rá, amiért próbált ártani a szeretteimnek.