Tapasztaltátok már azt az érzést, mikor életed szerelme valaki mást vett el feleségül? Vagy azt, amikor úgy érzed nincs kiút egy olyan házasságból, ami csak boldogtalanságot okozott neked egész életedben? Én pontosan ugyan ezt érzem most. Az a férfi akit teljes szívemből szeretek, elvett egy másik nőt. Én pedig hozzá mentem a volt barátomhoz, akit már nem szerelemmel szeretek. Csakis azért, hogy mellettem is legyen valaki. Persze, ő még mindig ugyan úgy odavan értem, ahogyan oda is volt értem. Mindent meg ad, amire csak egy nő vágyhat az életben. Persze, mi nem vagyunk az a tökéletes pár, mert szerelem nélkül van, hogy az én részemről ebben a házasságban nincs szerelem. De ő ezt nem tudja, nem is sejti. Ő azt hiszi, hogy én szeretem, de már nem. Csakis barátként tudok rá tekinteni. Elfelejtettem, tovább léptem a szakításnál. Viszont, mikor megismertem őt, minden megváltozott. Olyat éreztem, amit még sosem. Mi sosem voltunk együtt, de tudom, hogy ő is szeret engem. Barátokként kezdtük, de a végére, amire késő lett, mindkettőnk egymásba szeretett, és már nem tudtunk változtatni a következményeken, vagyis a házasságán. Ő elvette a barátnőjét, én pedig visszamentem a volt barátomhoz. Vajon az életem örökre így marad, vagy pedig van még remény arra, hogy talán együtt legyünk valaha is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése