15. fejezet - A boldog élet kezdete (befejező fejezet)

Daniel Somerhalder

*6 hónappal később(szülés előtt).

Nos, eltelt fél év. Ezalatt a félév alatt, rengeteg dolog történt. Malia és én végre együtt élünk. Az elrablása után, nem sokkal hozzám költözött Caroline-nal együtt. Lassan tervezzük az esküvőt is, szóval Candice már toporog, hogy mikor is van az az időpont, hogy belevághasson a szervezésbe. Őszintén megmondom, hogy én csakis egy családi körben történő esküvőt szeretnék. Nem szeretnék nagy felhajtást, elvégre, csakis mi vagyunk. De hát Candice megszeretné hívni a fél rokonságot, tőlünk és Maliaéktól. Apropó Malia, nos ő már teljesen jól van. Az első pár éjszaka nem telt felhőtlenül, hiszen a lelki egyensúlya kicsit megdőlt, szóval volt, hogy egész éjszaka beszélgettünk, annyira félt elaludni. De most már tudja, hogy nincs mitől félnie, és hogy itt biztonságban van, hisz nem hagyom, hogy bajuk essen. Caroline pedig hála istennek, semmit nem tud. Őt altatóval kábította el, mint az utóbbi vizsgálatoknak hála kiderült. Úgy hogy kezd minden jóra fordulni, és kezd az életünk a boldogság felé vezető úton haladni.
A mai nap egy kicsit más. Ugyanis, itt vagyunk a kórházba, mert Malianál elindult a szülés. Végre világra hozza Stefant, akire annyira várt. Nem az én fiam, de úgy fogok vele bánni, és úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne. Matt és én úgy mond békét kötöttünk, és arra jutottunk, hogy majd csak akkor tudja meg Stefan, hogy nem az én fiam, ha már nagyobb lesz. És semmiben nem fog hiányt szenvedni. Pár óra elteltével, hála égnek, minden rendben ment, és Malia is meg a pici is jól vannak. 

- Drágám, hogy érzed magad?-kérdeztem tőle, miközben beléptem a kórterembe.

- Hát, kicsit fáradtan, de boldogan.

- Nézd, tény és való, hogy Stefan nem a vér szerinti fiam, de úgy fogom szeretni, mintha az lenne. Nem fog semmiben sem hiányt szenvedni. Ezt megígérem neked.

- Köszönöm, hogy eddig is mellettem voltál, és hogy ezentúl is mellettem leszel.-majd nyomtam egy puszit a homlokára.

Candice Somerhalder

Mivel a drága szépséges unokahúgom velem van, így arra gondoltam beviszem a bátyámékhoz, had ismerje meg a testvérét. Igaz, hogy csak a féltestvére, de erre ráérünk akkor visszatérni, ha már itt van az ideje. Ezért is fogtam magunkat, beültem vele az autóba, és elindultunk a kórház felé. Nem sokkal később, percek kérdése volt, és máris ott voltunk. Időközben Matt is megérkezett. Mióta szakítottam a vőlegényemmel, azóta úgy érzem, mintha éreznék iránta valamit. Ez alatt a félév alatt, miután a bátyám és ő "kibékültek" azóta folyamatosan a segítségemre volt. Amikor szükségem volt rá, jött és bármiben segített. Talán, lehet hogy ő is érez irántam valamit. De mindegy, most térjünk vissza ahhoz, hogy beviszem Caroline-t az anyukájához. 

- Sziasztok!-köszöntünk.

- Na hát, kicsim..a nénikéd megint kikészült nálad?-kérdezte Malia nevetve.

- Arra gondoltunk, megismerhetné a testvérét-majd Malia és Daniel megmutatták neki Stefant, mi pedig Mattal kimentünk, hogy ne zavarjunk.
- És minden rendben veled?-kérdezte.

- Persze, minden-majd elfordultam.

- Figyelj, mondani szeretnék valamit.-erre vissza fordultam, és a szemébe néztem, majd folytatta. - Arról lenne szó, hogy első sorban bocsánattal tartozom. Igaz hogy ezt még nem mondtam, és már itt az ideje. A viselkedésemért, és legfőképp azért, mert próbáltam egy olyan nőt kisajátítani, aki igazából kényszerből és félelemből volt mellettem. Viszont ez a félelem mára már barátsággá és szeretetté alakult át. A másik, hogy remélem ezzel nem fogok idiótát csinálni magamból előtted, de régóta érzek valamit irántad, és csak a megfelelő pillanatra vártam.

- Ezzel nem vagy egyedül, ugyanis én is hasonlóképp érzek.-majd megcsókolt. Remélem ezúttal nem leszek olyan szerencsétlen, hogy egyedül maradok. Végre valaki, akinek őszinték az érzései és a szándékai.

*1 hónappal később*

Úgy érzem, el kell mesélnem mi történt ez alatt az egy hónap alatt. Természetesen megszerveztem a csodálatos esküvőt Malia és Daniel számára. Rokonokkal, barátokkal. A boldogság tehát mégis létezik, és hála istennek mindenki megtalálta. Egy valakit sajnáltam ebben az egész történetben, Emilyt. Terhesen öngyilkosnak lenni, hát én biztos nem mertem volna megtenni. Bár szegénykém beteg volt, szóval csak erősített a betegségén, az hogy Daniel nem őt választotta.
Végül jól alakultak a dolgok, így mindenki boldog. Malia és Daniel végre olyan otthonban élhetnek, ami szeretettel van tele, és gyerek szaladgálással. És mi? Mi éppen az első gyermekünket várjuk, és mi is készülünk az esküvőre. Remélem ez a kis történet az életünkről, mindig meg marad..