Malia Dobrev
Másnap reggel kisírt szemekkel mentem le a lányomhoz a nappaliba. Matt már nagyon készülődött, amit nem értettem. Főzött, sütött. Ezért oda mentem hozzá és megkérdeztem miért készül ennyit.
- Jó reggelt, miért főzöl ennyit?-kérdezősködtem.
- Elfeljtetted?-ekkor esett le hogy ma van az évfordulónk.
- Nem, dehogy is felejtettem el, csak annyir furcsa, hogy nem én hanem te csinálod a kaját.
- Hát most már szokd meg, mert így lesz minden elkövetkezendő évben.-el mosolyogtam magamat, és elkezdtem keresni a dugóhúzót.
- Ne, ne, nem abban a fiókban van!-mire kihúztam a fiókot, és megláttam benne ismét egy gyűrűs dobozt. Nem tudom, nem mehetek hozzá még egyszer. Vagy az talán segít elfeljteni Danielt, örökre.
- Igen!
- Dehiszen még ki sem nyitottad a dobozt.
- Nem kell, ahhoz hogy tudjam, igen.
- Köszönöm, boldoggá tettél, hogy megint hozzám jössz.
- Beláttam hogy melletted van a helyem, hogy melletted boldog életem lehet, és a gyerekeink is boldogok lehetnek, hogy a szüleik együtt lesznek.
- Gyerekeink?
- Igen, mert terhes vagyok-igen, valóban terhes vagyok. Ismét Matt gyermekét hordom a szívem alatt, már másdoszorra. Nagyon bízom benne, hogy ez a kisbaba nem fog elmenni. Kell a lányom mellé egy testvér, akire vigyázhat, akivel játsszhat, és nem lesz egyke. Boldog vagyok legalább is csak a baba miatt, mert az hogy hozzá megyek Matt-hez, még nem tett annyira boldoggá. Nagyon remélem sikerül elfelejtenem Danielt, habár nehéz lesz, mert minden egyes nap eszembe jut, hiszen itt a lánya, és ha rá nézek, ő jut az eszembe. De most a jövőnkre kell gondolnunk. A lányoméra, az enyémre és a gyermekre akit a szívem alatt hordozok már 2 hete. Nem tudom talán ez a gyermek boldoggá fog tenni engem Matt és a lányom, Caroline mellett. Matt továbbra is folytatta a főzést, addig én a nappaliban hajtogattam a ruhákat, mire egyszer csak a lányom cumival a szájában és a kezében a kendőjável lesétált a lépcsőről. Ide jött hozzám, mire én abba hagytam a ruha hajtogatást.
- Mami, éhes vagyok-mondta a cumival a szájában.
- Először is vedd ki a cumit a szádból, és úgy beszélj, mert felét sem értettem.-igazából értettem, csak meg kell tanítanom arra, hogy szépen beszéljen, ne pedig pöszén.
- Azt mondtam, hogy éhes vagyok.-mondta az aranyos hangjával.
- Na, ez már egy normális beszéd Caroline. Mit szeretnél enni?
- Mit csinál apu?
- A papa most az évfordulonkra készül. Csinálok most neked én valamit.
- Akkor tejbegrízt kérek-toporzékolt itt nekem nevetve és hisztizve. Én nevettem rajta egyet és megpusziltam a homlokát, majd neki álltam a tejbegríznek. Matt mellett főztem, miközben a lányom a konyhában rajzolgatott és játszott. A telefonom egyszer csak azonban megszólalt, rejtett számról. Arrébb mentem egy kicsit, hogy Matt ne hallja, annyit mondtam neki, hogy az egyik baratnőm, de szerencsére elhitte.
- Igen, tessék? Malia Dobrev-vettem fel.
- Malia, Daniel vagyok-szólalt meg a telefonban Daniel.
- Mit akarsz megint? Honnan van meg a telefonszámom?-érdeklődtem, közben a szemeim könnybe lábadtak.
- Meg vannak a forrásaim. Látni akarlak, hallani akarom a hangodat.
- Nem lehet. 5 éve megígértem Matt-nak, amikor vissza jöttem, hogy megszakítok veled minden kapcsolatot. És így is lett. Ne keress, ne írj, ne hívj, mert még mindig fáj ez az egész.
- Akkor csak a lányomat had lássam. Ennyit megtehetsz. Mond azt hogy a barátnődhöz mész, és elviszed Caroline-t is. Én a lakásomban leszek, ott ahol együtt éltünk.
- Nem lehet, ne haragudj-majd leraktam a telefont. Nem tudom, talán jobb lenne ha a lányom megtudná, hogy nem Matt az igazi apja? De Matt ezt soha nem akarja elmondani neki. Én meg nem mondhatom el, mert akkor még a végén meg ver, megint. Habár most hogy tudja gyereket várok, csak nem ver meg egy kismamát. Az utóbbi időben egyébként egyáltalán nem bántott úgy. Sőt, sehogyan sem. Valahogyan nem hagyott nyugodni ez a telefon, és hogy Daniel látni akarja a lányát. Ezért késő délután tudtam kifogásként mondani Matt-nak, hogy hagyom őt had készüljön az estére, és elviszem egy kicsit a barátnőmhöz őt is. Had tudjon meglepni. Szerencsére elhitte, és elengedett. Elkészültünk a lányomat is felöltöztettem szépen. Én egy kabátot és egy piros felsőt vettem fel, hozzá egy feket szteccs nadrágot és egy magassarkú cipőt. Elindultunk, azonban a gyomorm továbbra is csomóban állt. Nem tudtam, hogy hogyan fogja a lányom fogadni Danielt, az igazi apját. Odaértünk, és tudtam hogy melyik emeltre kell menni, hogy melyik az a lakás. Hiszen abban a lakásban éltem hónapokon keresztül. Becsengettem, és Daniel nyitott ajtót.
- Szia.
- Szia-köszönt vissza. Látszott, hogy boldog.
- Elhoztam a lányodat, de csakis azért, mert szüksége van arra, hogy megismerje az igazi apját.-legugolt erre Caroline elé.
- Szia. Emlékszem rám?
- Igen, emlékszem rád, te voltál ott pajkban.
- Igen, én voltam ott. Daniel a nevem. Te pedig Caroline vagy.-erre se szó se beszéd, a lányom átöltelte az apját. Látszott Daniel-en, hogy neki mennyit jelent ez. Sőt a szeme is könnybe lábadt.
- Daniel, bemehetnénk?
- Persze, ismered a lakás minden szegletét. Oda mentek ahova akartok-erre belémtünk az ajtón, és elfogott egy emlék. Mikor még Caroline a hasamban volt, úgy ahogyan most a másik gyermekem is. Csak azt nem tudom, hogy Daniel-nek elmondjam e, hogy terhes vagyok. De szerintem jobb ha tud róla, mert legalább nem ringatja magát abba a hitbe, hogy még lehet valami közöttünk. Mert nem. Gondolnom kell arra, hogy ezen Caroline jövője függ, és az hogy láthatom e felnőni a lányomat. Ami pedig egy anya számára a mindenség.
- Üljetek le, Caroline drágám, szeretnél tv-t nézni?
- Igen-mondta a lányom toporzékolva, majd bevitte Daniel a nappaliba tv-zni. Vissza jött hozzám, és leült az asztalhoz, velem szembe.
- Látod, a lakás nem változott egy cseppet sem. Minden ott van, ahol hagytad.
- Daniel, kérlek ne csináld ezt. Csakis a lányom miatt vagyok itt. Semmi másért.
- És engem már nem szeretsz?
- Daniel, ez bonyolult, mert nem mondom azt, hogy nem. Mert még mindig
megőrülök érted. A csójaidért, az ölelésedért. Éveken keresztül ezek
nélkül kellett élnem. Életem legnehezebb döntése volt, hogy el
hagytalak. De most megtudod az igazat. Miután te elmentél a kórházból,
haza, Matt megjelent a szobámban. Megkötözött és bezárta az ajtót.
Elmondta, hogy nála van a lányunk, és ha nem megyek vissza hozzá, soha
többé nem fogom látni. Nem láthattam volna felnőni. Most már megérted,
hogy ezért hagytalak el? Daniel, ez az élet amit most élek boldog, mert
mellettem van az egyetlen egy drága kincsem, akit mindennél jobban
szeretni fogok, csakis azért, mert a tiéd. Mert belőled van, tőled van.
Azt akit most a hasamban hordok, nem fogok úgy szeretni, mint őt. Mert
igen, mielőtt megkérdeznéd, gyereket várok Matt-től. Tudom, hogy ez
neked fáj, de kell még valaki aki betölti az űrt, amit hagytál a
szívemben és az életemben. Mert Caroline nem elég hozzá. Sőt, minden
egyes nap téged látlak legelőször, amikor feln kelek. Mert mindig a
lányom kelt fel, és ha ránézek, téged látlak.
- Először is, megértem
hogy Caroline mellett szerettél volna lenni, hiszen a lányod. És igen
nagyon fáj itt legbelül, hogy más gyerekét várod, miközben engem
szeretsz-tette a kezemet a mellkhasára. Közelebb húzott magához, majd
megcsókolt. Mindezt a konyhában, ahova Caroline bármikor bejöhetett
volna. Nem ellenkeztem, de nem tartatott sokáig.
- Elég, engedj el. Nézd, mennünk kell, mert így is későre jár-majd fogtam Caroline-t és elindultunk az ajtó felé.
- Hívlak még, de ígérd meg, hogy felfogod venni.
- Nem tudom neked megígérni-majd adtam az arcára puszit, és kiléptünk a lányommal a lakásból. Mikor leértünk, és megnéztem a mobilomat, láttam, hogy Matt ötször is keresett. Biztos már aggódott, vagy talán rájött, hogy én találkoztam Daniel-lel? Nem, hiszen én mikor eljöttem otthonról, szóltam Rebecca-nak, hogyha Matt hívja, hogy ott vagyok e, akkor mondja neki, hogy igen. Nem baj, majd megtudom otthon. Miközben sétáltam, a lányommal, gondolkoztam. Majd véletlenül neki mentem a csajnak.
- Oh, elnézést-mikor ránéztem, rájöttem hogy Candice az, Daniel húga.
- Malia?-kérdezte boldogan és meglepetten.
- Igen, Candice szia. Oh, bemutatnám neked az unokahúgodat. Nézd szívem, ő itt a nénikéd, Candice.
- Szia cukorfalat, a nénikéd vagyok.
- De hiszen Matt papának nincs húga.
- Matt papának? Malia te még nem mondtad el neki, hogy nem Matt, hanem Daniel az édesapja?
- Nem tehettem, Candice értsétek meg, hogy itt azzal játszottam, hogy láthatom e a lányomat felnőni vagy sem.-mondtam idegesen. Azonban egy hölgy véletenül nekem jött és én elestem. Annyira lettem figyelmes, hogy a hasam fáj. Ráhelyeztem a tenyeremet, majd egy melegséget éreztem. Mikor megnéztem, rájöttem, hogy vérzek. Istenem, csak a babámnak ne essen baja!
- Jó reggelt, miért főzöl ennyit?-kérdezősködtem.
- Elfeljtetted?-ekkor esett le hogy ma van az évfordulónk.
- Nem, dehogy is felejtettem el, csak annyir furcsa, hogy nem én hanem te csinálod a kaját.
- Hát most már szokd meg, mert így lesz minden elkövetkezendő évben.-el mosolyogtam magamat, és elkezdtem keresni a dugóhúzót.- Ne, ne, nem abban a fiókban van!-mire kihúztam a fiókot, és megláttam benne ismét egy gyűrűs dobozt. Nem tudom, nem mehetek hozzá még egyszer. Vagy az talán segít elfeljteni Danielt, örökre.
- Igen!
- Dehiszen még ki sem nyitottad a dobozt.
- Nem kell, ahhoz hogy tudjam, igen.
- Köszönöm, boldoggá tettél, hogy megint hozzám jössz.
- Beláttam hogy melletted van a helyem, hogy melletted boldog életem lehet, és a gyerekeink is boldogok lehetnek, hogy a szüleik együtt lesznek.
- Gyerekeink?
- Igen, mert terhes vagyok-igen, valóban terhes vagyok. Ismét Matt gyermekét hordom a szívem alatt, már másdoszorra. Nagyon bízom benne, hogy ez a kisbaba nem fog elmenni. Kell a lányom mellé egy testvér, akire vigyázhat, akivel játsszhat, és nem lesz egyke. Boldog vagyok legalább is csak a baba miatt, mert az hogy hozzá megyek Matt-hez, még nem tett annyira boldoggá. Nagyon remélem sikerül elfelejtenem Danielt, habár nehéz lesz, mert minden egyes nap eszembe jut, hiszen itt a lánya, és ha rá nézek, ő jut az eszembe. De most a jövőnkre kell gondolnunk. A lányoméra, az enyémre és a gyermekre akit a szívem alatt hordozok már 2 hete. Nem tudom talán ez a gyermek boldoggá fog tenni engem Matt és a lányom, Caroline mellett. Matt továbbra is folytatta a főzést, addig én a nappaliban hajtogattam a ruhákat, mire egyszer csak a lányom cumival a szájában és a kezében a kendőjável lesétált a lépcsőről. Ide jött hozzám, mire én abba hagytam a ruha hajtogatást.
- Mami, éhes vagyok-mondta a cumival a szájában.
- Először is vedd ki a cumit a szádból, és úgy beszélj, mert felét sem értettem.-igazából értettem, csak meg kell tanítanom arra, hogy szépen beszéljen, ne pedig pöszén.
- Azt mondtam, hogy éhes vagyok.-mondta az aranyos hangjával.
- Na, ez már egy normális beszéd Caroline. Mit szeretnél enni?
- Mit csinál apu?
- A papa most az évfordulonkra készül. Csinálok most neked én valamit.
- Akkor tejbegrízt kérek-toporzékolt itt nekem nevetve és hisztizve. Én nevettem rajta egyet és megpusziltam a homlokát, majd neki álltam a tejbegríznek. Matt mellett főztem, miközben a lányom a konyhában rajzolgatott és játszott. A telefonom egyszer csak azonban megszólalt, rejtett számról. Arrébb mentem egy kicsit, hogy Matt ne hallja, annyit mondtam neki, hogy az egyik baratnőm, de szerencsére elhitte.
- Igen, tessék? Malia Dobrev-vettem fel.
- Malia, Daniel vagyok-szólalt meg a telefonban Daniel.
- Mit akarsz megint? Honnan van meg a telefonszámom?-érdeklődtem, közben a szemeim könnybe lábadtak.
- Meg vannak a forrásaim. Látni akarlak, hallani akarom a hangodat.
- Nem lehet. 5 éve megígértem Matt-nak, amikor vissza jöttem, hogy megszakítok veled minden kapcsolatot. És így is lett. Ne keress, ne írj, ne hívj, mert még mindig fáj ez az egész.
- Akkor csak a lányomat had lássam. Ennyit megtehetsz. Mond azt hogy a barátnődhöz mész, és elviszed Caroline-t is. Én a lakásomban leszek, ott ahol együtt éltünk.
- Nem lehet, ne haragudj-majd leraktam a telefont. Nem tudom, talán jobb lenne ha a lányom megtudná, hogy nem Matt az igazi apja? De Matt ezt soha nem akarja elmondani neki. Én meg nem mondhatom el, mert akkor még a végén meg ver, megint. Habár most hogy tudja gyereket várok, csak nem ver meg egy kismamát. Az utóbbi időben egyébként egyáltalán nem bántott úgy. Sőt, sehogyan sem. Valahogyan nem hagyott nyugodni ez a telefon, és hogy Daniel látni akarja a lányát. Ezért késő délután tudtam kifogásként mondani Matt-nak, hogy hagyom őt had készüljön az estére, és elviszem egy kicsit a barátnőmhöz őt is. Had tudjon meglepni. Szerencsére elhitte, és elengedett. Elkészültünk a lányomat is felöltöztettem szépen. Én egy kabátot és egy piros felsőt vettem fel, hozzá egy feket szteccs nadrágot és egy magassarkú cipőt. Elindultunk, azonban a gyomorm továbbra is csomóban állt. Nem tudtam, hogy hogyan fogja a lányom fogadni Danielt, az igazi apját. Odaértünk, és tudtam hogy melyik emeltre kell menni, hogy melyik az a lakás. Hiszen abban a lakásban éltem hónapokon keresztül. Becsengettem, és Daniel nyitott ajtót.
- Szia-köszönt vissza. Látszott, hogy boldog.
- Elhoztam a lányodat, de csakis azért, mert szüksége van arra, hogy megismerje az igazi apját.-legugolt erre Caroline elé.
- Szia. Emlékszem rám?
- Igen, emlékszem rád, te voltál ott pajkban.
- Igen, én voltam ott. Daniel a nevem. Te pedig Caroline vagy.-erre se szó se beszéd, a lányom átöltelte az apját. Látszott Daniel-en, hogy neki mennyit jelent ez. Sőt a szeme is könnybe lábadt.
- Daniel, bemehetnénk?
- Persze, ismered a lakás minden szegletét. Oda mentek ahova akartok-erre belémtünk az ajtón, és elfogott egy emlék. Mikor még Caroline a hasamban volt, úgy ahogyan most a másik gyermekem is. Csak azt nem tudom, hogy Daniel-nek elmondjam e, hogy terhes vagyok. De szerintem jobb ha tud róla, mert legalább nem ringatja magát abba a hitbe, hogy még lehet valami közöttünk. Mert nem. Gondolnom kell arra, hogy ezen Caroline jövője függ, és az hogy láthatom e felnőni a lányomat. Ami pedig egy anya számára a mindenség.
- Üljetek le, Caroline drágám, szeretnél tv-t nézni?
- Igen-mondta a lányom toporzékolva, majd bevitte Daniel a nappaliba tv-zni. Vissza jött hozzám, és leült az asztalhoz, velem szembe.
- Látod, a lakás nem változott egy cseppet sem. Minden ott van, ahol hagytad.
- Daniel, kérlek ne csináld ezt. Csakis a lányom miatt vagyok itt. Semmi másért.
- És engem már nem szeretsz?
- Elég, engedj el. Nézd, mennünk kell, mert így is későre jár-majd fogtam Caroline-t és elindultunk az ajtó felé.
- Hívlak még, de ígérd meg, hogy felfogod venni.
- Nem tudom neked megígérni-majd adtam az arcára puszit, és kiléptünk a lányommal a lakásból. Mikor leértünk, és megnéztem a mobilomat, láttam, hogy Matt ötször is keresett. Biztos már aggódott, vagy talán rájött, hogy én találkoztam Daniel-lel? Nem, hiszen én mikor eljöttem otthonról, szóltam Rebecca-nak, hogyha Matt hívja, hogy ott vagyok e, akkor mondja neki, hogy igen. Nem baj, majd megtudom otthon. Miközben sétáltam, a lányommal, gondolkoztam. Majd véletlenül neki mentem a csajnak.
- Oh, elnézést-mikor ránéztem, rájöttem hogy Candice az, Daniel húga.
- Malia?-kérdezte boldogan és meglepetten.
- Igen, Candice szia. Oh, bemutatnám neked az unokahúgodat. Nézd szívem, ő itt a nénikéd, Candice.
- Szia cukorfalat, a nénikéd vagyok.
- De hiszen Matt papának nincs húga.
- Matt papának? Malia te még nem mondtad el neki, hogy nem Matt, hanem Daniel az édesapja?
- Nem tehettem, Candice értsétek meg, hogy itt azzal játszottam, hogy láthatom e a lányomat felnőni vagy sem.-mondtam idegesen. Azonban egy hölgy véletenül nekem jött és én elestem. Annyira lettem figyelmes, hogy a hasam fáj. Ráhelyeztem a tenyeremet, majd egy melegséget éreztem. Mikor megnéztem, rájöttem, hogy vérzek. Istenem, csak a babámnak ne essen baja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése