9. fejezet - A választás

Elnézést kérek a több mint 4 hónap késésért, de nem volt időm a blogra a többi 8 mellett. De nem szaporítanám a szót, jó szórakozást a részhez. ☺

Malia Dobrev.

Másnap reggel, viszont Daniel lila foltú tekintetével találkoztam, amikor kinyitottam a szememet. Megijedtem, és nem tudtam miért van az a folt a szeme körül. Megfogta a kezemet, és én azonnal megkérdeztem mi történt. De a válasz nem volt a legmegnyugtatóbb.
- Édesem, mi történt? Hol voltál tegnap este?
- Ne haragudj, de arra nem emlékszem. Az orvos azt mondta, hogy egy lakásba hívták a mentőket, mert be voltam rúgva.
- Te ittál?
- Dehogyis, nem. Legalábbis nem tudom, a tegnap estére nem emlékszem. 

- Mindegy, ez most nem is számít, csak az, hogy meg legyen a lányunk.

- Igen, és ne aggódj, miután korán reggel az orvos elengedett, persze a saját felelősségemre, bementem a rendőrségre, és szóltam a nagybátyámnak, tudod Alaric-nak, hogy mi történt. Azóta az ügyön van éjjel nappal, és nem hajlandó addig más üggyel foglalkozni, ameddig meg nem lesz Caroline.
- Köszönöm szerelmem. Erre most tényleg nagy szükség volt-mondtam, majd megcsókoltam, és megöleltem. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle, a támogatása nélkül, mert ha nem állt volna mellettem, sosem szabadultam volna meg az eddigi pokol életemből. Szerencsére, az orvos engem sem tartott bent a kórházban. Daniel elment, hogy otthon kicsit rendet rakjon, mire hazaérek. Arra kíváncsi leszek, mit fog kihozni abból. Miközben pakoltam, valaki bejött a szobámba, és befogta a számat. Arra emlékszem, hogy a szoba be van zárva, én pedig egy székhez vagyok kötözve, majd mikor kinyitottam a szememet, megláttam Matt-et.
- Ha nem sikítasz, le veszem.-erre levette a ragasztót a számról, és én csak sírtam.

- Mit akarsz tőlem? Nem volt elég, hogy be adtam a váló keresetet?
- Nem, nem volt elég, és csak hogy tudd, van egy jó ajánlatom a számodra, amivel te, a kis idióta barátod, Emili és én is jól járunk.
- Nem érdekel semmi, ami veled kapcsolatos. Engedj el, és ígérem nem szólok senkinek.
-Még szép, hogy nem szólsz senkinek, mert van egy jó kis hírem, nálam van a lányod.

- Tessék? Te elraboltad a lányomat? Hogy tehetted ezt?
- Te kényszerítettél rá. Szóval, egyezzünk meg abban, hogy én visszaadom a lányodat, cserébe, vissza jössz hozzám. Ha nem, sosem látod viszont a kis Caroline-t.
- Arra kérsz, hogy ismét hagyjam el életem szerelmét, csak mert neked ahhoz van kedved, hogy parancsolgass? Ne is álmodj róla! A lányomat pedig add vissza!
- Vagy belemész az egyességbe, vagy mint mondtam, nem látod viszont a lányod. Ja és vissza kell vonnod a válókeresetet.-most aztán tényleg sarokba szorított. Nem tudom, talán ha ezt megteszem, vissza kapom Caroline-t, de közben az életem ismét pokollá változik, és Daniel sosem bocsájtaná meg, ha újra elhagynám, de a lányom miatt minden áldozatra képes vagyok, még ha a saját boldogságomat kell feláldoznom érte, akkor is.

- Rendben van. Legyen így, bele megyek az alkuba, még ma vissza költözöm a lakásba.
- Ezt már szeretem.- muszáj volt megtennem, a lányomért. Nem élhetek nélküle, szükségem van rá, ahogyan neki is rám. Matt elengedett, és vissza ment a lakásunkba. Én akkor mentem el Daniel lakására, amikor eljött onnan. Összeszedtem az összes cuccomat, és vissza mentem Matt lakására. Az életem innentől lesz pokol, ismételten.

*Eltelt 5 év*

- Anyu, gyere játszani!- kiabálta az 5 éves lányom. Bizony, eltelt 5 év. Én 25 lettem, Matt 28, Caroline pedig 5. Azóta, hogy Danielt elhagytam, nem találkoztunk. Gondolom, vissza ment Emili-hez. Azóta Matt nagyon rendes velem, az apró vitáinkat leszámítva, úgy érzem, hogy most egy kicsit boldog lehetek. Caroline, úgy tudja, hogy Matt az ő édesapja, és szeretném, ha ez így is maradna. Nem lenne jó, ha Daniel pont most találna meg. A legjobb még, hogy van egy közösségi oldalam, amit a laptopon csináltam. Hála Rebekah-nak, ez is sikerült. Bár Rebekah, nem értett egyet a döntésemmel, elfogadta, hogy miért csináltam ezt az egészet 5 évvel ezelőtt. Ma délelőtt éppen a laptopon dolgoztam, közben be voltam jelentkezve a közösségi oldalamra, amikor valaki bejelölt. Nem foglalkoztam vele, de kíváncsi voltam, ki az. Mikor megláttam, hogy Daniel az, nem akartam elhinni. Rám talált. Talán mindig is keresett, de nem talált meg. Biztosan megint Emili-vel él, de megfogadtam, hogy nem gondolok rá, és hogy elfelejtem, de azóta sem sikerült. Még mindig szeretem, sőt napról napra jobban. De nem akarom magamat hiú ábrándokba ringatni, mert már sosem lehetek vele.
- Jajj, Daniel ne haragudj, a lányom miatt nem tehetem ezt.- épp lecsuktam a laptopot, mikor Matt szólalt meg a hátam mögött.
- Daniel? Még mindig találkozgatsz vele?

Folytatjuk