8. fejezet - A gyerekrablás

Malia Dobrev.

*1 hónappal később*

1 hónap telt azóta, hogy a kis Caroline megszületett. Mivel az orvos azt mondta, amikor megszületett, hogy ma elvihetjük, reggel igyekeztünk is Daniellel. Korán felkeltünk, és én lezuhanyoztam. Daniel már megcsinálta a baba szobáját, így amint hazaértünk, oda fogom vinni. 

- Daniel, igyekezzünk már.
- Kicsikém, nyugodj meg.

- Nem tudok, hiszen ma végre velünk lesz a lányunk.
- Tudom, tudom én is alig várom már, de nem pánikolok.

- Te ezt nem érted, mert én az anyja vagyok, és..

- Én pedig az apja, tudom mit érzel most.- aztán megcsókolt engem és indultunk is a kórházba. De előtte még beugrottunk a barátnőmért, Rebekah-ért. Szerencsére, gyorsan odaértünk a kórházba, ahol az az orvos fogadott, aki az orvosom volt. Nem tudom miért volt olyan nyugtalan, de amikor odamentünk hozzá, nem mondott túl biztató híreket.
- Doktor úr, miért vág ilyen arcot?

- Nézzék, nem tudom hogyan történhetett ez meg...

- Mégis micsoda?

- Sajnálom, de valaki elrabolta a lányukat.
- Tessék?- mondtuk egyszerre Daniellel, és hirtelen elvesztettem az irányítást a testem felett, majd minden elsötétült. A lányom hogy tűnhetett el? Miért pont ő tűnt el? Mikor magamhoz tértem a vizsgálóban, Daniel könnyes tekintetével találtam szembe magamat.
- Szívem, végre magadhoz tértél.

- Ugye csak álmodtam, és a lányunk meg van?

- Sajnálatos módon, nem álmodtál.
- Mi, de hát hogyan tűnhetett el pont ő?

- Nem tudom, de hidd el akár ölni is képes vagyok érte. De most el kell mennem, és ameddig vissza nem érek, Rebekah fog rád vigyázni.- én sírva belementem, és Rebekah bejött a szobámba, hogy mellettem legyen. Engem szép lassan elnyomott a nyugtató amit kaptam.

Daniel Somerhalder.

A lányomért akár ölni is képes vagyok. Most pedig elmegyek Emilihez, mert biztos vagyok benne, hogy ő rabolta le a lányomat. Nem értem miért hagy minket így szenvedni. Azonnal bementem a lakásba, mivel még van hozzá kulcsom. Aztán az egyik szobában megláttam Emilit és Mattat. Jézusom ez ketten. Majd egy kiságyban a lányomat pillantottam meg. Emili azonnal odarohant az ágyhoz.
- Megőrültetek? 

- Miért?-kérdezte Emili.
- Te hülye, elraboltad a lányomat.
- Igen, bevallom én voltam és Matt, azért hogy szenvedjetek.
- Mit ne mondjak, szép kis páros vagytok ti így együtt.
- Köszönjük, most pedig takarodj- mondta Matt.
- Nem, a lányom nélkül egy tapottat sem mozdulok innen.

- Pedig igen is fogsz. Ő már a mi lányunk, Daniel.- aztán csak annyira emlékszem, hogy kórházban vagyok, és nem tudom miért vagyok itt. Sőt a nevemre sem emlékszem.

Folytatjuk